Offroad Magazin - A 4x4 rajongók hírportálja

Terepiskola 14. rész

Sorozatunk szinte összes részében tehát szinte minden körülmény között előfordult már a felező használatának kérdése. Többen külön is érdeklődtek, hogy valójában mikor, milyen terepszituációkban ajánlatos használni és miért.

A felező kapcsolója – az a kis kar a sebességváltó mellett, mely a kapcsolható négy kerék hajtású terepjáróknak az első kerekek hajtásba való bekapcsolására is, állandó összkerékhajtású testvéreiknél pedig a központi differenciálzár kapcsolására is szolgál – egy kétfokozatú sebességváltóművet működtet, melynek szerepe, hogy a sebességváltómű által kapcsolható sebességfokozatokat (ideértve a tolatást is), redukálja, így nagyobb erőkifejtésre késztesse járművünket. Gyakorlatilag nem pontosan felez, hanem többnyire az eredeti sebességáttétel fele és harmada közötti áttételt biztosít, csak a köznyelvben terjedt el a felező megnevezés. A legtöbb terepjáró esetében hátrahúzva normál sebességfokozatban vagyunk, előretolva kapcsoljuk be, általában álló helyzetben vagy 10 km/óra sebesség alatt, habár sokszor előfordul, hogy menet közben szükséges bekapcsolni. Nyilvánvalóan akkor használjuk, ha nagy erőt akarunk kifejteni, amihez terepjárónknak erősen kell kapaszkodnia – vontatás, meredeken való kapaszkodás vagy, mely sárban-homokban vagy hóban való autózás.

Kevésbé nyilvánvaló, de felezett sebességben a terepjáró jobban kezelhető, biztonságosabban vezethető. Például a jármű stabilizálása meredek lejtőn való leereszkedéskor, engedve a járművet lassan áthaladni a sziklákon, lefulladás nélkül, anélkül, hogy lábunkat a kuplungon vagy a féken tartanánk egyfolytában. Ilyenkor használatos a felezett egyes fokozat, minimális gázadással vagy alapjáraton.
Bármilyen furcsának is tűnik, adódhat olyan helyzet, hogy a fél egy túl alacsonynak bizonyulhat csúszós felszínen és ez is a kerekek kipörgéséhez vezethet. Tehát jobbára csak akkor használjuk, ha a tapadás jó és nincs kipörgés veszély – vagy ha jelentős vonóerőre van szükség.
Ezért általában a felező bekapcsolása után már induláshoz is a fél kettőt használjuk, ami jó indulási fokozat a legtöbb felezést szükségessé tevő helyzetben – sáros útviszonyok, meredek lejtő, de akár nehéz vontatmány esetében.

A felezett hármas, négyes és akár ötös is jó közlekedő fokozatok hegyi terepek könnyebb szakaszain vagy sivatagi nyomvonalat követve. Kiemelik a jármű sokrétű használhatóságát, könnyedén átvezetik a járművet a terepen és viszonylag magas sebesség érhető el így is.
Automataváltós kocsinál az automata váltó a felező bekapcsolása után is az egyes fokozatban indítja el a járművet és mindaddig magasabb fokozatokba kapcsol, míg azt a váltókar állása megengedi – egészen a negyedik fokozatig, ha D (direkt) állásban van, harmadik fokozatig, ha a kar 3-on áll, csak a második fokozatig, ha 2-en, vagy tartja az egyes fokozatot, ha a kart visszatesszük az 1-es állásba. Ez a jármű maximális ellenőrzését teszi lehetővé, megkönnyítve a vezető dolgát.
 

• Következő >